Miközben idehaza a kidobóst és a focit lassan meditációs és reiki gyakorlatok váltják fel a tornaórákon, addig Szaúd-Arábiában is hasonlóan drasztikus változások vannak folyamatban az iskolai sport terén. Az ottani oktatási minisztérium ugyanis a közelmúltban engedélyezte, hogy az országban működő, magánkézben lévő lányiskolák diákjai ezentúl sportolhassanak.
A hír már csak azért is hatalmas szenzációnak számít, mert korábban a szaúdi diáklányoknak erre nem volt lehetőségük. Az országban - ahol női sportegyesületek sem léteznek - egyelőre csupán a magániskolákban tanuló lányokra vonatkozik a tiltás feloldása, a nők sportolása az állami oktatási intézményekben továbbra sem megengedett.
Tábla a jeddahi Marriott hotel konditermének bejáratánál. (Forrás: wikipédia)
A hírek kapcsán szinte azonnal felmerül az interkulturális tanulás egyik legkardinálisabb kérdése: vajon mi a szerepe a nőnek a szaúdi társadalomban? A választ az iszlám egyik konzervatív irányzata, a vahhábizmus adja meg számunkra, amely szerint amíg minden férfi köteles engedelmeskedni Allahnak, addig minden nő köteles engedelmeskedni a férfiaknak. Ez a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy valamennyi szaúdi nőnek - korától vagy családi állapotától függetlenül - rendelkeznie kell egy férfi gyámmal, akinek az engedélye nélkül nem utazhat, nem vállalhat munkát, és nem is házasodhat.
Szaúd-Arábia az egyetlen ország a világon, ahol a nők például nem vezethetnek autót. Ami a kerékpározást illeti, a helyi vallási rendőrség alig egy hónappal ezelőtt oldotta fel az erre vonatkozó a tiltást. A jog gyakorlása természetesen bizonyos feltételekhez kötött: nők csakis a gyám társaságában pattanhatnak bringára, és mindvégig az egész testet eltakaró abayat kell viselniük. A kerékpár ráadásul csak bizonyos területeken használható, és akkor is csupán rekreációs és szabadidős céllal. Az első nőknek meghirdetett "Kerékpárral a munkába" programra tehát alighanem még várni kell egy ideig arrafelé.
Természetesen az üzleti- és sportélet globalizálódása miatt mind Szaúd-Arábia, mind az ott befektetni kívánó cégek egyre gyakrabban szembesülnek a nőkérdés dilemmáival. Az előbbiek ismeretében bizonyára nem meglepő például, hogy 2012 előtt az ország kizárólag férfi sportolókat nevezett az olimpiára. A tavalyi londoni játékok volt az első, amelyen - a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyomására - két női atléta is képviselhette a szaúdi népet. Más kérdés, hogy közülük a sprinter Sarah Attar már az Egyesült Államokban született, és jelenleg is Malibuban él.
Sarah Attar, a két szaúdi női sportoló egyike a londoni olimpián (Forrás: AFP)
A nőkérdés összetettségéről a svéd IKEA cég is sokat mesélhetne, miután tavaly ősszel kulturális érzékenységből egyszerűen kiretusálta a női alakokat katalógusuk szaúdi kiadásából. Az eset végül hatalmas botrányt kavart, és - elsősorban az egyenjogúságnak kiemelt fontosságot tulajdonító svéd társadalom nyomására - bocsánatkéréssel zárult.
A legtöbb nyugati ember számára tehát meglehetősen kultúridegen a szaúdiak nőkkel kapcsolatos álláspontja. De mielőtt rögtön pálcát törnénk felettük és minősítenénk őket, egy kérdésen érdemes legalább néhány percig elgondolkoznunk:
Mennyivel elítélendőbb a nőket egész testüket elfedő ruha viselésére kötelezni és eltiltani számtalan tevékenységtől, mint photoshoppal kreált, elérhetetlen nőideálokat állítani eléjük, amelyek nem öltözködésbeli és viselkedésbeli megkötések által, hanem diéták, plasztikai műtétek és egyre gyakoribb botoxkezelések révén rombolják porig önbecsülésüket és méltóságukat?
A választ mindenki lelkiismeretére bízzuk.
