ICL blogunk a közösségi médiában


Friss topikok

  • Eltévelyedés: Drága poszter. Ne vezess amerikában, gyorsan meg fogsz halni. Ezt a Süketnémának is tudni kellene,... (2016.08.24. 15:46) A szándék a fontos
  • legeslegujabbkor: @Online Távmunkás: Jó, jó, de milyen átlátszó volt az a stoppolás, ott viszont jó volt a rendezés,... (2013.08.14. 16:36) A norvég Mátyás király
  • FILTOL: @OkoskaTo:rp: óh jeah, ellőtted a poént.... micsoda ország az bazze ahol nincs keverőcsap? (2013.07.05. 23:27) Ez egy blogbejegyzés - olvassa el!
  • lesson: @Gabrielius: Köszi a választ (2013.05.25. 16:59) Koldus és királyfi
  • marguerite.c: tetszik a blog, és nagyon nagyon tetszik a téma, magyar nyelven hiánypótló, izgalmas, feltáratlan ... (2013.05.20. 12:48) Az utolsó "szamuráj"

Utolsókból lesznek az elsők

2013.05.08. 06:47 gabrielius_hun

Bill Clinton, az Egyesült Államok 42. elnöke az ezredforduló táján Camp Davidbe hívta Ehud Barak izraeli, valamint Jasszer Arafat palesztin vezetőt, hogy elősegítse a két ország között fennálló konfliktusok megoldását. A tárgyalások alakulásáról napi rendszerességgel számolt be a nemzetközi média, ám interkulturális szempontból a csúcstalálkozó legfontosabb pillanatát mégsem a kerekasztal-beszélgetések, hanem sokkal inkább egy ártalmatlannak tűnő ajtó szolgáltatta.

A három vezető rendszeresen megjelent a sajtó nyilvánossága előtt egy fotózás erejéig. Egy alkalommal azonban - amikor a felek visszaindultak a ház felé - különös dolog történt. Clinton házigazdaként először lépett be az ajtón, mögötte  Arafat és Ehud Barak azonban hosszú másodpercekig egymást igyekezett betessékelni. A dolog odáig fajult, hogy a két közel-keleti vezető lökdösődni kezdett, míg végül az izraeli miniszterelnök valósággal betuszkolta palesztin tárgyalópartnerét az épületbe.

Forrás: www.totallycoolpix.com

A gyanútlan európai ember bizonyára úgy értékelné a helyzetet, hogy mindketten kölcsönös udvariasságból igyekeztek előre engedni a másikat. Az arab kultúrában azonban mindez egészen más jelentéstartalommal bír. A lökdösődés számukra nem kevesebbről szólt, mint Ehud Barak és Jasszer Arafat hatalmi harcáról. A Közel-Keleten pedig alighanem mindkét nép ugyanúgy értelmezte ezeket a számunkra inkább vicces pillanatokat: aki utolsónak lép be az ajtón, az győz, az az erősebb.

A két vezető "birkózómeccse" most a History Channel testbeszéddel foglalkozó műsora révén került új megvilágításba. Hála nekik, a világ jobban megértheti a csaknem egy évtizeddel ezelőtti incidens jelentőségét, és nem mellesleg újra is nézheti az esetet egy igazán különleges kameraállásból.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://intercultural.blog.hu/api/trackback/id/tr635287428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nemorino 2013.05.09. 12:43:15

Emlékszem az esetre. Érdekes, de sok jelentőségét nem látom. Az "erős" Ehud Barak 2001-ben megbukott és az ellenzékének egyik legradikálisabb alakja, Ariel Saron jutott hatalomra. A "gyenge" Arafat meg haláláig maradt a PFSZ vezére.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2013.05.09. 13:29:43

@nemorino: igaz amit írsz, de az is a kultúrális vagy interkultárlis, vagy egyéb különbségek közé tartozhat, hogy Barak egy demokratikus választási rendszerben lett miniszterelnök, és bukott meg. Jasszer Arafat és a halálig PFSZ vezérség meg... szóval az más struktúra.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2013.05.09. 14:42:57

@Sigismundus:

Arafat ott a helyi Kossuth volt, a nemzet atyja, az ilyeneket nem szokás választgatni.

daito 2013.05.09. 15:30:34

És Arafat azzal, hogy a Pfsz vezetője volt, ugyanúgy nem volt erős, mivel a Hamasz már akkor jó eséllyel erős(ebb) volt, mint a Fatah.
S hogy helyi Kossuth, azt meg talán 100 év múlva fogják igazából eldönteni, vagy tudni.
(És egyébként választgatják, csak más módon... :) Höhö.)