Az interkulturális tanulás egyik szakemberének számító Edwart T. Hall szerint a kultúrákat könnyedén csoportosíthatjuk aszerint, hogy a közösség tagjai miként adják át az információt társaiknak. Ezek alapján szerinte léteznek alacsony és magas kontextusú kultúrák. Hogy megértsük a kettő közötti külöbséget, elég, ha felszállunk az első Angliába tartó fapados járatra, és a megérkezés után nyitott szemmel járunk egy kicsit.

A magyar ugyanis az előbbi említett csoportosítás szerint a magas kontextusú kategóriába tartozik. Ez azt jelenti, hogy nálunk az ismereteknek és a tudásnak létezik olyan szelete, amellyel mindenki tisztában van, ezért azt sem szóban, sem írásban nem szükséges megosztani másokkal. Tudjuk például, hogy a piros jelzésű csapból meleg, míg a kék jelzésűből hideg víz folyik, és az sem okoz nekünk különösebb problémát, hogy megértsük, mit jelent, ha a jelzőlámpa pirosan, vagy éppen zölden világít.

Az alacsony kontextusú kultúrák ezzel szemben azt vallják, hogy minden ismeretet meg kell osztani a többiekkel, még akkor is, ha az átadni kívánt tudás egyébként közismert a közösség legtöbb tagja számára. Bár számukra ez nem más, mint az információátadás általánosan elfogadott módja, a magas kontextusú kultúrából érkező utazót mégis olyan érzéssel töltheti el az egész, mintha egyszerűen butának vagy esetlennek tartanák.

Íme néhány szemléltető példa, csak hogy jobban értsük, miről is van szó.

Instrukciók gyalogos jelzőlámpa használatához (Pirosnál: várj! Zöldnél: kelj át figyelmesen!)

Felirat melegvizes csap felett (Veszély: forró víz)

Felirat mellékhelységben (Moss kezet!)

Instrukció tejesüveg kinyitásához (Húzza le a fóliát!)

Felirat szemeteskuka felett (Használja a kihelyezett kukát!)

Emlékeztető projektor mellett (Használat után kapcsolja ki a projektort!)

Figyelmeztetés vetítővászon alján (Ne írjon rá!)

Üzenet az oktatónak egy osztályteremben (Törölje le a táblát használat után!)

Mondhatnánk persze, hogy a fenti képek némelyike a mi szemünkkel megmosolyogtató, már-már nevetséges üzenetet közvetít. Egy azonban biztos: az angliába érkező külföldi számára - főként, ha egészen más kultúrából származik - jelentősen megkönnyítheti az életet. 

Más kérdés, hogy vajon hogyan boldogulnak a szigetországban szocializálódott emberek egy olyan magas kontextusú, táblákkal és feliratokkal csak alkalmanként operáló kultúrában, mint például a miénk. Alighanem éri őket néhány váratlan meglepetés az első hetekben.