Két diák követett el - egymástól függetlenül - öngyilkosságot Kínában csütörtökön, számolt be róla a ChinaDaily angol nyelvű internetes oldal. Az eset azért számít különlegesnek, mert a fiatalok nem voltak FC Barcelona szurkolók, és még csak nem is szerelmi csalódás miatt vetettek véget életüknek. Tettük oka sokkal prózaibb: nem készültek el időben a házi feladatukkal.
Egyikük, a 13 éves Xie aznap hajnali négykor ébredt, hogy még órái előtt befejezze iskolai beadandóit. Családja reggel hatkor felakasztva talált rá. A fiú búcsúüzenetet is hagyott hátra, amelyből kiderül: szerette szüleit, és nagyon sajnálja őket.
A másik áldozat egy 15 éves fiú, aki egy lakóépület tetejéről vetette a mélybe magát Nanjingban. Az ő tette is hasonló indíttatású: nem sikerült befejeznie házi feladatát a május elsejei ünnepnap alatt, így szülei azt tanácsolták neki, hogy ne is menjen iskolába, amíg minden munkájával el nem készül. A lelki teher azonban úgy tűnik, túlságosan nagynak bizonyult számára, és ő is az öngyilkosságot választotta.
A magyar diákok számára egy hasonló helyzet aligha okozna különösebb lelkiismeret-furdalást, és többségük inkább megmosolyogná az előbbi történetet. A mi értékrendünkkel és gondolkodásmódunkkal ugyanis teljességgel felfoghatatlan a két diák túlzott reakciója.
Kínában azonban más a helyzet: az országban egy friss felmérés szerint a diákok csaknem 18 százaléka naponta három óránál is több időt tölt házi feladatai elkészítésével, a szülők és a család nyomása pedig óriási, hiszen az egyetemi helyekért hatalmas a verseny, a bejutás pedig a középiskolai teljesítmény alapján dől el.
Geert Hofstede, a nehezen kimondható nevű holland szociológus munkássága az eset kulturális sajátosságaira is rávilágít. Ő az a szakember, aki vizsgálatai alapján hat különböző dimenzió mentén csoportosította az egyes népcsoportokat, és ezek alapján törekedett jellemzőik meghatározására.
A tragikus eset két általa feltált dimenzióval is összefüggésbe hozható. Az első a hatalmi távolság mértéke, amely alapján azokban az országokban, ahol a szülő és gyerek közötti alá-fölérendeltség jelentősnek mondható, ott a gyerek tisztelettel bánik szüleivel, és bármi áron igyekszik megfelelni elvárásainak. Gondolom nem okoz különösebb meglepetést, ha azt mondom: a kínai kultúra tipikusan ebbe a csoportba tartozik.
A másik említésre méltó hofstedei dimenzió a kollektivizmus vs. individualizmus. Az olyan erősen kollektivista országokban, mint amilyennek Kína is számít, a közösség véleménye kiemelten fontos, és egy ilyen apró kudarc is hatalmas szégyenérzettel járhat az egyén számára. Egy el nem készült házi feladat tehát sokkal nagyobb tiszteletvesztést eredményezhet, mint például nálunk, és nem csupán az osztályban, de a családban is hosszú időre megbélyegezheti a diákot.
Mindezt felismerve kínai oktatási szakemberek már az 1980-as évek óta szorgalmazzák a diákok iskolai terheinek csökkentését, ezidáig nem túl sok sikerrel. A mostani eset azonban ismételten ráirányította a figyelmet arra, hogy időszerű lenne az egyetemi felvételi rendszer követelményeinek újragondolása, valamint az egyes iskolák oktatási színvonalának összehangolása.