A minap jelent meg egy hír az Indexen, hogy egy siketnéma férfit agyonlőttek a rendőrök az Egyesült Államokban, miután megállították az autóját Észak-Karolinában. A férfinak két bűne volt: nem hallotta a sziréna jelzését, ezért nem állt meg a figyelmeztetésre, majd amikor végül kiszállították az autójából, kommunikálni szeretett volna a rendőrökkel. Az eset kapcsán érdemes néhány szót ejtenünk az interkulturális helyzetek talán leggyakoribb buktatójáról, a tények-szándék-interpretáció-hatás-akció kvintett okozta félreértésekről.

A dolog legtöbbször már ott félresiklik, hogy mindazt, ami furcsa vagy szokatlan a minket körülvevő világban, hajlamosak vagyunk tudatosnak és szándékosnak értelmezni, és okokat keresni mögötte. A minket ért impulzusokat a lehető legritkábban könyveljük el ártalmatlannak és a másik számára természetesnek, és agyunk rendre magyarázatot követel.

Nézzünk is rögtön egy jellemző magyar példát. Tegyük fel, hogy egy hangosan beszélő, egymást oltogató, idegen nyelvet beszélő férficsorda vonul végig péntek éjjel a Mester utcán. Ha ilyet tapasztalunk, akkor nagy valószínűséggel nem az lesz az első gondolatunk, hogy számukra ez az egymás közötti kommunikáció alapvető módja. Sokkal inkább az a jellemző, hogy saját kommunikációs stílusunkból kiindulva nem szokványosnak minősítjük a dolgot, és a látottakat agresszív viselkedésként interpretáljuk, majd ezek alapján átsétálunk az utca túloldalára.

Mindeközben, ha a helyzetet a másik oldalról vizsgáljuk meg, érdekes következtetésre juthatunk. Meglehet, hogy a csapat számára semmi más nem történt ugyanis, mintsem hogy úton hazafelé valamelyik körúti buliból egyszerűen beszélgettek. Nem állt szándékukban agresszívan viselkedni, egyáltalán, eszükbe sem jutna, hogy bármi agresszív lehet mindabban, amit csinálnak.

Ha mindezt a tények-szándék-interpretáció-hatás-akció tengely segítségével próbáljuk meg megvizsgálni a vevő oldaláról, akkor a következőre juthatunk: 

- TÉNYEK: az utcán vonuló férfiak az általam megszokotthoz képest hangosan beszélgetnek, és egymás vállát veregetik, néha kicsit meglökik a másikat beszéd közben.

- SZÁNDÉK: a csapatnak nem áll szándékában agresszívan viselkedni, mindez természetes kommunikációs stílusuk velejárója, nem is tudatos

- INTERPRETÁCIÓ: a tényekből kiindulva én mégis úgy interpretáltam a helyzetet, hogy agresszívak lehetnek.

- HATÁS: félelmet érzek

- AKCIÓ: a saját biztonságom érdekében átmegyek az út másik oldalára.

A fenti öt pont jól mutatja, hogy a potenciális konfliktushelyzetet, valamint annak elkerülését nem más, mint saját interpretációm okozta. A másik szemszögéből a reakcióm értelmetlen, sőt, talán offenzívnek is tűnhet, ha például így látja:

- TÉNYEK: a velem szemben sétálók, amikor meglátnak, átmennek az út túloldalára

- SZÁNDÉK: a velem szemben sétálóknak nem áll szándékában megbélyegezni senkit, valójában egy vélt veszélyhelyzetet igyekeznek elkerülni

- INTERPRETÁCIÓ: a tényekből kiindulva én mégis úgy interpretálom a helyzetet, hogy külföldiként elkerülnek, távolságot tartanak tőlem az emberek

- HATÁS: megbélyegezve és lenézve érzem magam

- AKCIÓ: odaszólok, hogy mi van, már nem is vagytok hajlandóak egy járdán sétálni velünk.

Egy-két-há... dobpergés: kész is a minden alapot nélkülöző interkulturális konfliktus, amelynek a mélyére ásva jól láthatjuk, hogy igazából a két fél interpretációinak talaján a semmi közepéből nőtt ki.

Mindezek fényében érdemes megvizsgálni a bevezetőben leírt esetet a rendőrök szemszögéből:

- TÉNYEK: Az autóból kiszálló utas a kezével hadonászik.

- SZÁNDÉK: Mivel siketnéma, kommunikálni akar. Nincsenek rossz szándékai.

- INTERPRETÁCIÓ: A kezével hadonászó sofőrt a rendőr mégis úgy interpretálja, hogy a sofőr a figyelmét akarja elterelni, amíg előrántja a fegyverét.

- HATÁS: A rendőr folyamatos, egyre növekvő veszélyt érzékel.

- AKCIÓ: Lelövi a férfit a veszély elhárítására.

Nem véletlen, hogy az esetből tanulva az áldozat családja azt követeli: a rendőröket tanítsák meg felismerni a siketnémák nyelvét, és hogy miként próbálnak kommunikálni az őket körülvevő világgal. Az ötlet olyannyira hasznos és támogatandó, hogy akár a minket körülvevő, és tőlünk különböző kultúrák és csoportok kapcsán is érdemes lenne elgondolkozni valami hasonlón. 

És ha a dolog egyszer valósággá válik, nevezhetnénk például interkulturális tanulásnak.